A 2015-ös kelésű csapatunk egyik része Marans tyúkokból áll. Korábban írtam már a fajtáról, és arról, hogy miért szerettem beléjük. Elsősorban természetesen a vadgesztenyeszín-héjú tojásaikért. Másodsorban azért, mert ritka vagány fajta hírében áll. Olvasgatva az eredetükről, történetükről kiderült, hogy kimondottan olyan keresztezés céljából jött létre a faj, hogy az eredmény egy igazán strapabíró, ugyanakkor szelíd fajta legyen. Ehhez a nyugat-francia kikötővárosból, Marans-ból származó, vadon élő, árkon-bokron, mocsáron átgázoló tyúkokat keresztezték a hajókon Indiából valamint Indonéziából áthozott harci baromfikkal.

Nálunk azóta ez egyébként alaposan igazolódott: egyetlen másik fajtájú tyúkunk sem képes olyan leleményes eszköztárral megküzdeni a finom falatokért, a szabadon lófrálásért vagy akár a játékért. Franciák, na!:) És bár nem kistestű fajta, eközben egyáltalán nem agresszívek, remek, kedélyes tyúkocskák lettek.

A keltetésre megszerzett tojásokon látszott, hogy nagyjából milyen színskálán fognak majd mozogni a kikelő egyedek által tojt tojások.

Ahogyan várható volt, kora télen el is indult a jércék tojóciklusa. A Marans tojások színes héjával kapcsolatban van (legalább) két igazi érdekesség. Vannak más fajták is, amelyek színes héjú tojásokat tojnak, de jellemzően – az Araucana tyúkok türkiz héja esetében pl. – maga a tojáshéj pigmentált, tehát eleve az adott színnel “készül” a héj a tyúk testében. Ugyanez igaz a klasszikus drapp színű tojások héjára is. Mindezekkel szemben a Marans tyúkok kloákájának végén egy kompakt fóliázóüzem működik:) A tojásaik héja a tojócsatornán végighaladva még hagyományos színű, csak közvetlenül a tojás megtojását megelőzően kerül rá a mély bordó színt adó vékony hártya. A diszkréció látszatát is nélkülözve lesben állva vártam az egyik első Marans tojást, hogy testközelből tanulmányozhassam a módszertant. És valóban: a néhány másodperces tojásról még le lehet választani a hártyát, és alatta a héj jó néhány árnyalattal világosabb színű alappal bír.

Elképzelhető az is, hogy ennek a plusz hártyás megoldásnak szerepe is volt – van, hiszen gyakorlati előnyökkel is bír. A hártya extra védelemül szolgál a tojásnak pl. töréssel, szennyeződéssel szemben. Feltörni is nehezebb, mint a többi fajta tojást, ami konyhai használatkor kevésbé érdekes, de a francia lápi vidéken tojva és költve könnyen elképzelhető, hogy az evolúció és szelekció extra biztosítékaként alakult ki.

Az alábbi fotókon látható, hogy ahogy megkapartam a barna réteget, az levált a héjról, alatta láttatva a világosabb színt:

A másik izgalmas dolog az árnyalat. Tiszta sor, hogy nincs két Marans tyúk, ami egyforma bordó tojást tojna. A Marans tyúkok életkora is befolyásolja a héj színének mélységét. De ami különösen szórakoztató, hogy a tojóciklus legelején időbe telik a tyúknyomdaüzem nyomtatópatronjának, amíg az optimális festékadagolást üzembe állítja:) Az alábbi fotón látható, hogyan indult egy, az átlagosnál alig-alig sötétebb héjú tojás színes maszatolásból a folyamat, és jutott el ilyen-olyan (szín)átmeneti állapotokból a fólia végső pigmentáltságáig.

Az erőteljes pigmentáció egyébként érvényesül a tojások sárgájának színében is, annyiban, hogy – értelemszerűen ugyanolyan koszt mellett – a Marans tojások sárgája sötétebb, mélyebb árnyalatú, mint a világos héjú tojást tojó tyúkoké. Nekem egyébként személyes kedvenceim a Marans tojások nemcsak a meseszép színük miatt, de nekem ezek tűnnek a legízletesebbnek. Aki nem hiszi, járjon utána! Vagy jöjjön hozzánk:)