By Tyúk a városban on 2015. jún. 21. in Egyéb | 0 comments

Mi – a szomszédokkal szembeni méltányosság jegyében – nem tartunk kakasokat. Ez azt jelenti, hogy a tojások, melyeket a tyúkjaink tojnak, nem ivarosak, terméketlenek. Érdekesség, de épp ezért szeretik a tojásainkat olyan ismerősök, akik lelkiismereti okokból vegetáriánusok. Őket megnyugvással tölti el, hogy nálunk olyan tojást kapnak, amelyet egyrészt boldog, szabadon tartott tyúkok tojtak, másrészt garantáltan nincs bennük embriókezdemény. (A nagyüzemi tojótyúkok közt sincs kakas, tehát azokban a tojásokban sincs embriókezdemény, de ott a tartási körülmények távol állnak a méltányostól.) A tyúkoknak a tojástermeléshez nincs szükségük kakasokra, sőt, a kakasok általi folyamatos „vegzálás” egyfajta stresszforrás a tyúkok számára, ami akár vissza is vetheti a tojáshozamot. Pedig a kakasok amúgy szórakoztatók is tudnak lenni. Hívogatják tojást tojni a tyúkokat, szimpátiából beülnek velük a tojódobozba, utána közösen ünneplik a megtojt tojást. A kakas keres a tyúkoknak dugikaját, és úriember módjára hagyja, hogy előbb a tyúkok egyenek, csak utána eszik ő. De akkor sokat. Az igazán harcias kakas simán elzavarja a macskát, akár kutyát is, és képes az élete árán is a tyúkudvar védelmére kelni. Minden tavasszal, amire a tyúkjaink elkotlanak, már tudom, milyen csibéket szeretnék velük keltetni, és ennek megfelelő forrásból „fogadunk örökbe” termékeny tojásokat. Leggyakrabban kistestű, tarka tanyasi mixre esik a választás, de mivel szeretjük a színes héjú tojásokat, így türkiz, gesztenyebarna, rikító fehér tojást tojó fajtát is szívesen keltetünk (de csakis kotlóssal). És amikor kikelnek, akkor mindig bizonyít a természet-matematikus: a kikelt csibék kb. fele mindig kakas. Mi négy éve keltetünk kotlós alatt, és érdekes, hogy az évek során a kilengés kiegyenlítődik. Tavaly sajnos 60% felett volt a kiskakasok aránya, idén nagyon menők vagyunk, 40% alatt lett. Szóval hiába nem „tartunk” kakasokat, ha kakasok „lesznek”. Egy kakasnál csak a több kakas rosszabb. Balhéznak, erőpróbáznak, több kakas egy udvar, több dudás egy csárda stb… Ráadásul a kakasok kb. kétszer annyit esznek mint a tyúkok, viszont (számunkra) nincs semmi hasznuk, hiszen a tyúkokat itt nem kell sem őrizni, sem terelgetni. Amikor a kakasok elérik az ivarérett kort (ez fajtától és tartási körülményektől függően akár egész korán, két hónapos koruk előtt is bekövetkezhet), onnantól balhéznak és nem mellesleg kukorékolnak. Minél korábban, minél gyakrabban, minél hangosabban. Mivel a kelési időszak jellemzően tavasztól nyár végéig tart, így egybeesik a nyitott ablaknál alvós és a versenyt...

By Tyúk a városban on 2015. máj. 19. in Egyéb | 0 comments

Idén áprilisban 3 tyúkunk ült el (lett kotlós). Név szerint Aranka, Bóbi és Mézi. Persze pont nem ugyanazok, akik az előző években (az idősebb hölgyek úgy tűnik, pihennek, de legalább tojnak). Nagy volt a meglepetés, mert ők nagyon fiatalok, még egyévesek sincsenek, máris rájuk jött az anyásodhatnék. Mindhárman nálunk keltek tavaly, kotlósok alatt. Bár a kotlási ösztön elsődlegesen örökített és nem tanult, mégis az a tapasztalatunk, hogy a kotlás kialakulásában van szerepe a tanulásnak is. Egyrészt ugyanazon a fajtán belül is valamivel nagyobb eséllyel kotlik el az a tyúk, amely maga is kotlós alatt kelt, mint amelyik keltetőgépben. Illetve az is megfigyelhető, hogy a kotlási láz „ragályos”, egymást is kotlásra ösztönzik. Mivel idén a szokásostól eltérő színű tojásokat tojó fajokat szeretnénk szaporítani, így ennek megfelelően rakosgattunk termékeny tojásokat az anyajelöltek alá. Aranka kezdte a sort. Ő a nyugat-francia kikötővárosból, Marans-ból származó, a helyi vadon élő tyúkok, és hajókon Indiából valamint Indonéziából áthozott harci tyúkok keresztezéséből született faj tojásain ült. Ez a fajta strapabíró, élvezi a szabadtartást, de szelíd, és szép színes tojásokat tojik. Pont nekünk való. Aranka után ült el Bóbi és Mézi. Ők jó barátnők, nem-kotlós korukban is együtt lófráltak, és napra pontosan egyszerre kotlottak el, sőt, nem is külön-külön dobozban, hanem ketten egyben, közösen. Ha már ők így akarták, beszálltunk mi is a szárnyas co-parenting kísérletbe. Ugyanolyan fajta, eredetileg Olaszországból származó, kecses, hófehér tojást tojó fajta, a Leghorn (avagy livornoi) tojásokat tettünk alájuk. Ez egy nagyon jól tojó fajta, meg nálunk most amúgy is sok a sötét színű tyúk, jól fognak mutatni a hófehér tollazatukkal a bandában. Félidő környékén át szoktuk világítani a tojásokat egy nagy teljesítményű elemlámpával (amikor azt nem találjuk, akkor macera árán okostelefon-lámpával), hogy kiderüljön, zajlik -e benne szépen az embrió fejlődése. Ez megunhatatlanul szép élmény, látni, ahogy a pár centis csibekezdemény ficánkol a tojásban, reagál hőre, hangra, mozgatásra. Aranka csibéi anyák napján keltek, a tandemanyáké tíz nappal utánuk. Nálunk az a szokás, hogy amikor kikelnek a kiscsibék, akkor egy nagyméretű nyúlketrecben néhány napra bevisszük a lakásba a mamát és a csibéket. Ennek semmi tudományos oka nincs, egyszerűen annyira helyesek, hogy ki akarjuk élvezni a nézegetésüket. Aztán 1-2 nap múltán amúgy is kevés már nekik a tér, úgyhogy mennek ki a nagy kifutóból szeparált...