Mi – a szomszédokkal szembeni méltányosság jegyében – nem tartunk kakasokat. Ez azt jelenti, hogy a tojások, melyeket a tyúkjaink tojnak, nem ivarosak, terméketlenek. Érdekesség, de épp ezért szeretik a tojásainkat olyan ismerősök, akik lelkiismereti okokból vegetáriánusok. Őket megnyugvással tölti el, hogy nálunk olyan tojást kapnak, amelyet egyrészt boldog, szabadon tartott tyúkok tojtak, másrészt garantáltan nincs bennük embriókezdemény. (A nagyüzemi tojótyúkok közt sincs kakas, tehát azokban a tojásokban sincs embriókezdemény, de ott a tartási körülmények távol állnak a méltányostól.)

A tyúkoknak a tojástermeléshez nincs szükségük kakasokra, sőt, a kakasok általi folyamatos „vegzálás” egyfajta stresszforrás a tyúkok számára, ami akár vissza is vetheti a tojáshozamot.

Pedig a kakasok amúgy szórakoztatók is tudnak lenni. Hívogatják tojást tojni a tyúkokat, szimpátiából beülnek velük a tojódobozba, utána közösen ünneplik a megtojt tojást. A kakas keres a tyúkoknak dugikaját, és úriember módjára hagyja, hogy előbb a tyúkok egyenek, csak utána eszik ő. De akkor sokat. Az igazán harcias kakas simán elzavarja a macskát, akár kutyát is, és képes az élete árán is a tyúkudvar védelmére kelni.

Minden tavasszal, amire a tyúkjaink elkotlanak, már tudom, milyen csibéket szeretnék velük keltetni, és ennek megfelelő forrásból „fogadunk örökbe” termékeny tojásokat. Leggyakrabban kistestű, tarka tanyasi mixre esik a választás, de mivel szeretjük a színes héjú tojásokat, így türkiz, gesztenyebarna, rikító fehér tojást tojó fajtát is szívesen keltetünk (de csakis kotlóssal). És amikor kikelnek, akkor mindig bizonyít a természet-matematikus: a kikelt csibék kb. fele mindig kakas. Mi négy éve keltetünk kotlós alatt, és érdekes, hogy az évek során a kilengés kiegyenlítődik. Tavaly sajnos 60% felett volt a kiskakasok aránya, idén nagyon menők vagyunk, 40% alatt lett. Szóval hiába nem „tartunk” kakasokat, ha kakasok „lesznek”. Egy kakasnál csak a több kakas rosszabb. Balhéznak, erőpróbáznak, több kakas egy udvar, több dudás egy csárda stb… Ráadásul a kakasok kb. kétszer annyit esznek mint a tyúkok, viszont (számunkra) nincs semmi hasznuk, hiszen a tyúkokat itt nem kell sem őrizni, sem terelgetni.

Amikor a kakasok elérik az ivarérett kort (ez fajtától és tartási körülményektől függően akár egész korán, két hónapos koruk előtt is bekövetkezhet), onnantól balhéznak és nem mellesleg kukorékolnak. Minél korábban, minél gyakrabban, minél hangosabban. Mivel a kelési időszak jellemzően tavasztól nyár végéig tart, így egybeesik a nyitott ablaknál alvós és a versenyt kukorékolós időszak… Ezért nem/sem tartunk kakast… Szóval ahogy ez az időszak beköszönt, hirtelen sürgőssé válik, hogy gondoskodjuk a fiatalurak elhelyezéséről. Mivel alapvetően igyekszünk őket életben tartani, így lehetőleg örökbe avagy internátusba adjuk őket vidékre, szabad mozgás és korlátlan szex ígéretével.

Ezen a képen Miguel és Füli látható, a két gyönyörűséges Araucana kakaska, kifejlett pofatollazattal ill. fültollal. Itt kezdik meg kiskunfélegyházi továbbképzésüket éppen. Ők egyébként igazi duó boyband, nem voltak balhésak, minden együtt csináltak, ennek megfelelően a kukorékolást is együtt, és a vártnál korábban kezdték el (sajnos).

Az idei kelők közt az első csapatban volt egy különösen szép Marans fajtájú kiscsibe. Ők teljesen feketék, de ennek az egy kiscsibének körben fehér kontúr volt a szemei körül, mintha ki lett volna festve. A lányok el is nevezték Kleopátrának. Minden remekül alakult, egészen addig, amíg gyanúsan nem kezdett el nőni és piroslani Kleopátra taréja. De mi rugalmas család vagyunk, azóta átneveztük őt Cézárnak, csak hát keresztség ide vagy oda, kakas itt nem maradhat. Ő KleoCézár:

Az idei második kelők közt volt egy Leghorn csibe, amelyik kikelés után nem tudott lábra állni. A szakirodalom szerint kényszertartásos volt a lába a tojásban, ezért szétcsúsztak a lábai. Amúgy aktív kiscsibe volt, próbált szegény enni a többiekkel, menni a mama alá, de használható lábak nélkül az evés-ivás is megoldhatatlan erőpróbának tűnt. Egyértelmű volt, hogy segítenünk kell. Kétnapos korára annyira legyengült, hogy háromóránként fecskendőből etettem vízben feloldott főtt tojás, kukoricadara és vitaminmix elegyével. Ettől egy nap alatt szépen megerősödött, akkor jött a lábösszekötős praktika. Puha gumival lépéstávolságra összehurkoltuk a lábait, hogy ne tudjanak szétcsúszni. Mivel biztosan túl egyszerű lett volna így a csibementés, ezért azon az éjjelen addig-addig tekergett éjjel, míg plusz egy hurkot tekert a bokájára a gumival, elszorítva a lábában a vérkeringést. Reggelre vörös és dagadt volt az az apró lábacska, így azért nem tudtunk felhőtlenül örülni annak se, hogy másfél nap összekötés után egyébként gyönyörűen beálltak a lábai a helyükre, tökéletesen állt és járt (volna, ha nem lett volna a bokája egy lila buci). Úgyhogy jött a következő mentőakció: óránként osztott műszakban jegeltük a fogpiszkálólábakat. Közben a lányok elnevezték őt Totyinak. Totyi teljesen rendbe jött, kicsit kacskább az egyik lába, de szaladni és kapirgálni is tökéletesen alkalmas. De Murphy persze résen volt: Totyi kiskakas lett, szóval neki is mennie kell, amint eléri az ivarérett kort.

Totyi a képen balra, jobb lába épp gyógyulóban a dagadásból:

Szóval ezúton is üzenem, hogy gyönyörűséges gyerekkakasok korlátozott számban ajándékba vihetők!