Amióta elkezdtünk saját tojást „termelni” a kertünkben, megbizonyosodtunk, hogy két tojás nagyon ritkán egyforma. Ha a tojások egyformák, az valahogy nem természetes. A természetben nagyon ritka, hogy két bármi (vagy bárki) egyforma legyen. Ha a tyúkok szabadon élnek, szabadon járnak és szabadon kapirgálnak, képtelenség, hogy teljesen egyforma legyen az étrendjük. Meg lehet figyelni, hogy vannak tyúkok, akik zöldet ennének zölddel, és igaziból nagyon kevés takarmányt igényelnek. Van olyan, amelyik gabonaimádó – mindegy, hogy magok, dara vagy kenyérmaradék, csak gabona legyen. És persze vannak a fehérjefanatikusok, akik röptében kapkodják el a legyeket, akik kockáztatják a csípést egy-egy darázsért, és akik képesek 20 percet ásni a komposztban egy pajorért. Ahogy eltérő arányban vannak jelen a táplálékukban az egyes tápanyagcsoportok, így a tojásuk beltartalma sem egyezik meg tökéletesen. Ez még “bonyolódik” azzal, hogy nagy a szórás a korukat illetően, illetve hogy sokfélék, más-más fajtájúak.

A kezdetektől tudtam, hogy a minél színesebb, eklektikusabb tojáskosár a cél. Kisebbtől a nagyobbig, hosszúkástól a gömbölyűig, rikító fehér héjútól a hagyományos tojáshéjszínűn át a különleges türkizig és gesztenyebarnáig – minél többféle és minél kevésbé szabályos, annál jobb!

Tojástermelés során a legérettebb, legnagyobb női ivarsejt, azaz tojássárgája elindul a tyúk petefészkéből a petevezetéken át. Útja során először a fehérje épül fel köré, ezt követően a membránhártya, amely a tojásban alkalomadtán fejlődő embriót hivatott óvni, majd a “gyártósor” vége felé épül a membránnal borított tojás köré a kalciumban gazdag, szilárd héj. Onnantól számítva, hogy a sárgája megkezdni az útját, egy tojás “legyártása” kb. 23-30 órába telik. Ez a szám nagyban függ a napos órák számától, de emellett a tyúk étrendjétől és korától is. Ahogy megtojta a tyúk a tojást, a folyamat újraindul. És mivel a “gyártósor” él, így időről időre akkor előfordulnak a furcsa esetek.

Amikor épp csak hogy tyúk lesz a jércéből, azaz ivaréretté válik és megkezdi tojások tojását, még gyakran nem tökéletes a folyamatvezérlés. Nálunk rendszeresen előfordul, hogy az ifjú hölgyek első tojásaiba még nem kerül sárgája, csak apró, a normál tojás méretéhez viszonyítva kb. harmadnyi méretű “tündértojások” sikerednek. Ennek nálunk a gyerekek nagyon szoktak örülni. Részint mert a tündértojás nagyon jól hangzik, aztán mert cuki apró tojások, harmadrészt pedig, mert a főtt tojás sárgáját nem eszik meg, és így lehet tömör tojásfehérjét enni.

            

Aztán amikor beáll és igazándiból beindul a tojóciklus, néha érkeznek kevésbé hasznos meglepetések. A nagy igyekezetben, hogy készüljenek sorban a tojások, a “rendszer” néha héj nélkül engedi útjára a tojást. Ilyenkor a membránhártya hiánytalanul jelen van, de körülötte nincs szilárd héj. Olyankor is előfordulhat puha héjú/héj nélküli tojás, ha a tyúk nem jut elegendő kalciumhoz vagy foszforhoz. Ezeket a tojásokat mi nem szoktuk megenni, hanem megsütve visszaosztjuk a tyúkoknak. Ennyi jár…

    

A héj nélküli tojás kvázi ellentéte, amikor túlcsap a precizitás, és a szilárd héjra még pluszban mész rakódik. Ez semmi problémát nem jelent (bár értékelnénk a pazarlástól mentes kalciumhasznosítást…).

Ahogy a tyúk életkora halad előre, egyre gyakrabban rak fura formájú, olykor deformált tojásokat. Ilyenkor a héj felépítése, annak vastagsága, szilárdsága a tojás felületének egyes részein eltérő, így a kevésbé szilárd részek deformálódhatnak a vezetéken végighaladva. Okozhatja továbbá a nem teljesen kész héjképzés, valamint az, ha túl hosszan időzött a tojás a szakasz végén. Bármelyik okból kifolyólag lesz deformált a tojás, a minőségén semmi sem változtat. Kereskedelmi forgalomban nemigen látni szabálytalan formájú tojást, ami nemcsak unalmas, de aggasztó is. Ha a nagyüzemi tyúkok sosem tojnak szabálytalan tojást, akkor azért, ha pedig a szabálytalan darabokat egyszerűen kidobálják csomagolás előtt, akkor azért. Remélem hasznosulnak a szabálytalanok is.

    

Személyes kedvencem a fura tojások közül a tojás a tojásban eset. Olyankor képződik ilyen, ha egy tojás már halad előre a vezetéken keresztül, de membrán-, majd héjtermelő szakasz előtt megtorpan. Közben azonban útjára indult egy másik, még alacsonyabb készültségi fokú tojáskezdemény is, amely így “becsatlakozik”. A jelenség oka ismeretlen, szerintem gyönyörű. A tyúkok nem nyilatkoztak…

Annak érdekében, hogy a tojástermelés során elegendő kalciumhoz jusson a tyúk, és így se ő maga, se a tojások ne legyenek kalciumhiányosak, a takarmánymész biztosításán túl érdemes a már felhasznált tojások héját összegyűjteni, majd megpirítva, összetörve visszaosztani a tyúkoknak. Így megkönnyítjük számukra az újbóli héjtermelést, ráadásul nem termelünk hulladékot. Pirítás nélkül is oda lehetne adni nekik a héjat, de egyrészt ha nincs kellően kiszárítva, a héjon lévő tojásfehérje-maradékok könnyen megbüdösödhetnek, másrészt óva intenék a tojás bármely komponensének nyersen történő visszaosztásától, mert ha a tyúk netán felismeri a szagát – ízét, esetleg rákap a frissen tojt tojás feltörésére és elfogyasztására. A pirítással elérjük, hogy higiénikusabb a tojáshéj felhasználása, és azt, hogy megváltozik a szaga, íze. Annak érdekében, hogy ne fogyasszunk emiatt feleslegesen plusz energiát, akkor szoktam megpirítani, ha amúgy is felfűtöm a sütőt, mert sütök. Amíg eléri a sütéshez szükséges hőfokot, az alatt meg is pirulnak a tojáshéjak. Utána már csak össze kell törni.

A pirított, tört tojáshéj nemcsak tyúkok számára használható kalciumpótlásra.

Időnként a színes tojáshéjakból félreteszünk, és a gyerekek kollázsokat ragasztgatnak belőle. Ezt azok is megtehetik, akik nem tartanak tyúkokat, de tele a háztartás kézműveskedő és/vagy unatkozó gyerekekkel. A tojáshéj jól színezhető, festhető is, a porózus felszín jól megtartja a tintát.

Ha sem a kalciumpótlás, sem a kollázskészítés nem vonzó felhasználási mód, a tojáshéj kerület komposztba, sőt, összetörve közvetlenül is a termőföldbe, különösen a nagy kalciumigényű növények alá (pl. balkonparadicsom). De használható takarításhoz dörzsszivacs helyett, a fél héjakba lehet magot vetni csíráztatni, de ki lehet tenni az énekesmadaraknak is az etetőbe – nekik is szükségük van a kalciumra.

(A kollázskép illusztráció.)