Ól: abban alszanak és ott tojnak. A jó ól se nem kisebb, se nem nagyobb, mint azt a tyúkok száma szükségessé teszi. Ha túl kicsi, nincs elég mozgáslehetőség és levegő. Ha túl nagy, télen nem tudják hatékonyan felfűteni maguknak. Az óllal szemben elvárás, hogy ragadozóbiztos legyen, ez különösen kertvárosi, erdőhöz, mezőhöz közeli részen lényeges, ahol éjjelente nyestek, menyétek, akár rókák is megjelenhetnek. A megfelelő szigetelés is lényeges, nemcsak a csapadék miatt, hanem azért is, hogy nyáron ne melegedjen át, télen pedig ne hűljön ki túlságosan.

Tojni az ólban, tojódobozba szeretnek, aludni jellemzően rudakon, de ebben is megmutatkozik a személyiségük: egyikük inkább aludni is dobozba jár, mások rúdon, megint mások, ha tehetik, a szabadban. Az alvórúdon is fix helyük van egyébként: beosztják, hogy ki hol szeret, de a legnépszerűbb, többük által preferált helyekért akár minden este harc megy.

A tojódoboz lehet egyszerű doboz, fa zöldségrekesz, kiselejtezett szekrényfiók, bármi. Alom kell az aljába, ez gyakorlatilag bármi lehet: szalma, forgács, iratmegsemmisítő gépből származó „papírkukacok”. A lényeg, hogy fészekbe rendezve puha és száraz legyen. A doboznak kell, hogy legyen fala, hogy ne guruljon ki a tojás. Meg amúgy is, szeretik a tyúkok, ha a tojódoboz csak elöl nyitott, amúgy minden más oldalról zárt. Ösztönösen olyan, félreeső (sötét) helyre szeretik a tojásokat lerakni, ahol biztonságban érzik azokat. Érdekesség, hogy a legtöbb tyúk hamar választ magának kedvenc tojódobozt, és utána abba akar tojni. Ebből persze előfordulnak súrlódások, mert ha tojni kell, hát tojni kell, akkor is, ha azt a dobozt épp egy olyan kolléganő foglalja, aki szintén abba szeretett bele. Ilyenkor előfordul, hogy egymás hegyén-hátán tojnak egyszerre, ugyanott.

Mivel álmukban is potyogtatják az ürüléküket, így nagyon fontos, hogy az ól jól és könnyen takarítható legyen. Minél kevesebb a hézagos sarok, mélyedés, annál jobb, mert a lyukakban, hézagokban bújhatnak meg az élősködők. Ha az ól belső burkolata porózus anyag, hasznos a meszelés, vagy olyan festék használata, ami eltömi az ól zegzugait, pórusait. Padlóborításra a linóleum ideális, mert könnyen tisztán tartható és olcsó.

 

Kifutó:

A kifutó, ha lehet, legyen fedett felülről. Ha nem áztatja az eső (hó), akkor nem lesz sár, nem „dagasztják” a sáros ürüléket. Így egyrészt nem büdös a körlet, másrészt hidegben nem gázolnak a tyúkok a félig fagyott sárban. Ha a tyúknak átfázik a nedves lába, nem tojik olyan hatékonyan.

A kifutó aljára érdemes szórni aljborítást. Lenyírt füvet, avart, aprított mulcsot, fűrészport, hamut, bármit, ami egyrészt felszívja az ürülékből a nedvességet, másrészt segít is abban, hogy az ürülék beszívódjon, beledolgozódjon a talajba. Megfelelő aljborítás mellett a kifutó takarítására gyakorlatilag nincs, vagy ritkán van szükség. Mivel a kifutó körül tápanyagban rendkívül gazdaggá válik a talaj, ezt akár ki is lehet aknázni, ha kifutó oldalában, de a tyúkoktól gondosan elkerítve haszonnövényeket ültetünk.

A kifutó méretével kapcsolatban úgy érdemes számolni, hogy meglegyen minimálisan 2-3 négyzetméter/tyúk, de a pontos méret meghatározásakor az egyik legfontosabb szempont, hogy kiengedjük –e a tyúkokat a kifutón kívülre is bóklászni, kapirgálni, vagy a kifutó jelenti a teljes életterüket.

A kifutónak érdemes legalább embermagasságúnak kell lennie, ha olyan a kialakítása, hogy be akarunk járni. Nem élhető terv állandóan görnyedt háttal járni be.

Mint minden élőlény, a tyúkok is igénylik a változatos ingereket. Ezért fontos, hogy a kifutóban legyenek rudak, ágak, amire fel tudnak ülni, rá tudnak kapaszkodni, és onnan nézelődni. Nem kell semmi extrára vagy költségesre gondolni, törött seprűnyél, vagy viharban leszakadt ág, felesleges szegőléc, bármi megteszi. Ha időről időre készítünk nekik kis kupacokat, amiket széttúrhatnak, beteszünk magasabb tárgyakat, amikre felugrálhatnak, minden „játékért” hálásak. A legkedvesebb, és minden szempontból leghasznosabb eleme a tyúkjátszótérnek a „káposzta- vagy salátateke”. A kifutó tetejére rögzített zsinórra egy nagy csavar kerül, melynek menetét belecsavarjuk egy fej káposzta vagy saláta torzsájába, és az így belógatjuk a kifutóba. Ezzel hosszú időre elfoglalják magukat; csend van, program van, zöld táplálék van – elégedettség van.

A kifutó oldala dróthálós legyen. Minél sűrűbb, annál jobb, mert bár a ragadozóktól egy relatíve ritkább vasháló és megvédi a tyúkokat, de ha nem elég sűrű a drótháló, akkor be fognak járni eleséget dézsmálni a verebek is. Ami elsőre nem tűnne problémának, de ha egyszerre 70-80 veréb jár rá a tyúkok gondosan megválasztott gabonamixére, az meglátszik az eleség fogyásán, és ezáltal a költségvetésen is.