A háztáji tyúktartás egyik legmegosztóbb kérdése. A mi álláspontunk az, hogy ha már saját forrású tojás termelésére adjuk a fejünket, akkor az igazán jó minőségű, egészséges, tiszta tojás a cél. Ez alatt mi azt értjük, hogy nem gyorsítjuk a tyúk tojástermelő ciklusát, így nem adunk neki szóját, indítótápot, tojótápot, semmi „gyorsítót”. A tyúk fehérjeigénye a teljes bevitt eleségmennyiségének 15%-a körül van. Ideális a fehérjeszintézise, mert kis arányú közvetlen fehérjebevitel mellett is képes rendszeresen (tojás)fehérjét előállítani. Ez kényelmesen biztosítható úgy is, ha (minél többféle) vegyes gabonából és hüvelyesekből álló mixet kap, mellé sok zöldet (kertből gazolás után gyomok, levágott fű, csalán tyúkhúr), és mindent, ami a háztartás körül felesleg, konyhai hulladék formájában előáll.

A gabonamix lehet vegyesen dara és szemes gabona. A dara nagyobb hatékonysággal szívódik fel, de a szemesnek általában jobban örülnek a tyúkok. Természetesen lehet vegyesen vagy váltogatva is adni a kétféle állagú takarmányt. Ehhez zeolitot és meszet (mészgritt, mészgríz) érdemes keverni, azért, hogy kellően erős legyen a tojások héja. Utóbbi céljából érdemes nekik visszaosztani a tojásaik héját is. Ettől is jobb a későbbi tojás(héj)ak kalciumtartalma.

Tyúkonként nagy átlagban napi 100-150 gramm gabonaigénnyel érdemes kalkulálni.

Fontos, hogy mindig legyen előttük friss víz is, melyet olyan tálba vagy adagolóba kell tenni, amit nem tudnak felrúgni, kiborítani.

Érdemes a tyúktartósdiban megfigyelni a körforgást. Megeszik a maradékainkat, tojást adnak. A tojásuk héját visszaforgatjuk. Ürítenek, az ürülék megy a komposztra, amitől pedig jobb lesz a konyhakerti termőtalaj minősége.